Vámjogi tájékoztató

Vámjogi tájékoztató

A Vámjogi Tájékoztató célja, hogy az alábbiakban felsorolt, szakmai szempontok alapján a vámkezeléseket érintő alábbi kiemelt kérdéskörökhöz kapcsolódó lényeges kérdésekről a Megbízó tájékozódjon és a vámkezelések során ezek alapján a szükséges információkat a Megbízott részére átadja:

1. vámérték megállapítása
2. import ÁFA alapjának megállapítása
3. származási kérdések
4. vámuniós és/vagy közösségi státusszal kapcsolatos kérdések

Vámérték megállapítás
A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi Rendelet 29. cikk (1) bekezdése alapján az importált vámáru vámértéke az ügyleti érték, vagyis a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, szükség esetén a 32. és 33. cikknek megfelelően kiigazított ár.
A vámérték általánosságban az az érték, mely alapján a Vámhatóság a nem közösségi áru vámkezelése során a vámtartozást megállapítja. A vámérték jogszerű meghatározása alapvető fontosságú. Amennyiben egy esetleges utólagos ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy a vámérték helytelenül került meghatározásra, úgy vámhiány 50%-a mértékű vámigazgatási bírság kerül kiszabásra, illetőleg a Vámhatóság büntető- vagy szabálysértési eljárást indíthat.

A vámértéket módosító költségek:
A vámérték megállapításánál kiigazításként figyelembe kell venni a Közösségi Vámkódex 32. cikkében foglaltakat:
(1) A vámértéknek a 29. cikk alapján történő megállapításakor az importált áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz hozzá kell számítani:
a) a következőket, olyan mértékben, ahogyan ezek a vevő számára felmerülnek, de nem szerepelnek az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árban:

(i) jutalék és ügynöki jutalék, a vételi jutalékok kivételével,
(ii) azoknak a tárolóeszközöknek a költsége, amelyek vámszempontból a szóban forgó áruval egy tekintet alá esnek,
(iii) csomagolás költsége, beleértve a munkabért és az anyagköltséget egyaránt;
b) az alábbi áruk és szolgáltatások értékét, megfelelően megosztva, ha azokat közvetlenül vagy közvetve a vevő biztosítja ingyenesen vagy kedvezményesen az importált áruk előállításával és kivitelre történő eladásával kapcsolatban történő felhasználásra, olyan mértékben, amennyiben ez az érték a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árban nem volt benne:

(1) az importált áruba beépített anyagok, alkatrészek, részek és hasonló tételek,
(ii) az importált áru előállításában használt szerszámok, présminták, öntőformák és hasonló tételek,
(iii) az importált áru előállítása során elhasznált anyagok,
(iv) a Közösség területén kívül végzett, és az importált áru előállításához szükséges mérnöki
munka, fejlesztés, művészmunka, formatervezés, tervrajzok és vázlatok;
c) a vevő által közvetve vagy közvetlenül, az értékelendő áru eladásának feltételeként fizetendő, az értékelendő áruval kapcsolatos jogdíjak és licencdíjak, amennyiben azok a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árban nincsenek benne;
d) az importált áru későbbi viszonteladásából, átengedéséből vagy felhasználásából származó bevétel azon részének értéke, amely közvetve vagy közvetlenül az eladóhoz kerül;
e) (i) az importált áru szállításának és biztosításának költsége, és
(ii) az importált áru szállításával kapcsolatos rakodási és anyagmozgatási költségek, amelyek a Közösség vámterületére történő beléptetés helyéig merültek fel.
(2) A ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árba történő beszámítás e cikk alapján kizárólag objektív és mennyiségileg meghatározható adatok alapján történhet.
(3) A vámérték meghatározásakor a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz való hozzáadás csak az e cikkben megállapítottak szerint történhet.
(4) E fejezet alkalmazásában „vételi jutalék” az a díj, amelyet az importőr fizet az ügynökének azon szolgáltatásért, hogy az képviseli őt az értékelendő áru vétele során.
(5) Az (1) bekezdés c) pontjától eltérően:
a) a vámérték meghatározásakor a Közösség területén való többszörözés jogával kapcsolatos költségeket nem lehet hozzáadni az importált áru ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árához; és
b) az importált áru forgalmazási vagy viszonteladási jogáért a vevő által teljesített kifizetéseket nem lehet hozzáadni az importált áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz, ha az ilyen kifizetések nem képezik feltételét az áru közösségi exportra történő eladásának.
Kapcsolat értékbefolyásoló szerepe
A vámérték meghatározásának másik fontos és alapvető eleme, hogy az ügyletben szereplő vállalkozások a 2454/93/EGK rendelet 143. cikke értelmében kapcsolatban állnak-e egymással, és amennyiben igen, akkor ezen kapcsolat befolyásolta-e az importáru árát.

Kapcsolatban álló személyeknek a jogszabály az alábbi eseteket tekinti:
- tisztviselői vagy vezetői egymás üzleti vállalkozásának
- jogilag elismert üzlettársai egymásnak
- alkalmazói és alkalmazotti viszonyban állnak egymással
- bármely személy a mindkettejük kibocsátott szavazati jogot biztosító
- részvényeinek vagy egyéb részesedésének részvényeinek vagy egyéb részesedésének 5%-át vagy annál nagyobb részét közvetve vagy közvetlenül tulajdonolja, ellenőrzi vagy birtokolja
- egyikük közvetlenül vagy közvetve ellenőrzi a másikat
- egy harmadik személy közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi
- együttesen közvetve vagy közvetlenül ellenőriznek egy harmadik személyt ugyanannak a családnak tagjai
A tény, hogy a vevő és az eladó egymással kapcsolatban áll, nem kell, hogy kizárja az ügyleti érték (számlán szereplő érték) alkalmazását.

2. Az import ÁFA alapjának megállapítása
A vámértékhez hasonló fontossággal bír az ÁFA alapjának megállapítása, mely az általános
forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény következő rendelkezései szerint történik:
74. § (1) Termék importja esetében az adó alapja az importált terméknek a teljesítéskor hatályos vámjogi rendelkezések szerint megállapított vámértéke.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a Közösség területéről korábban munkavégzés céljára ideiglenesen kivitt terméket importál a munkavégzési szolgáltatás igénybevevője, mint importáló, anélkül, hogy termékét az importot megelőzően értékesítené, az adó alapja
a) a munkavégzési szolgáltatás nyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték, illetőleg
b) az importált terméknek a végzett munka folytán bekövetkezett, pénzben kifejezett értéknövekedése, ha legkésőbb az import teljesítéséig nem állapítható meg az a) pont szerinti ellenérték, vagy ha annak pénzben kifejezett értéke kisebb, mint a terméken végzett munka folytán bekövetkezett értéknövekedés.
75. § (1) Termék importja esetében az importált termék adóalapjába beletartoznak a következők, feltéve, hogy azokat a 74. § szerint megállapított érték egyébként nem tartalmazza: a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, amelyek egyrészt az importáló közösségi tagállamon kívül merülnek fel, másrészt, amelyeket a termék importjához kapcsolódóan vetnek ki, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a járulékos költségek, amelyek az importáló közösségi tagállamon belül az első rendeltetési helyig merülnek fel, így különösen: a bizományi vagy egyéb közvetítői költségek, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek.
(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontjában említett első rendeltetési helyen kívül a teljesítéskor ismert olyan további rendeltetési hely is, amely a Közösség területén van, az adó alapját növelik azok a járulékos költségek is, amelyek az utóbb említett rendeltetési helyig
merülnek fel.
(3) E § alkalmazásában az első rendeltetési hely az a hely, amely a fuvarlevélen vagy az importált terméket kísérő egyéb okiraton ilyen értelemben szerepel. Ilyen értelmű jelzés hiányában vagy ha az egyértelműen nem állapítható meg, első rendeltetési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol az első le- vagy átrakás történik az importáló közösségi tagállamban.
76. § Termék importja esetében az adó alapjába nem tartozik bele:
a) az olyan árengedmény, amelyet az eredeti esedékesség lejáratához képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg
b) a korábban beszerzett termék mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény.

3. Származási kérdések
A származó helyzet megállapítása a kiviteli és behozatali vámeljárások során a következő jelentőségekkel bír:
Kiviteli vámeljárások
3.1 A kiviteli vámeljárások esetében az exportőr kérheti a származás igazolását annak érdekében, hogy az importőr országba történő bevitel során az árura az általánoshoz képest kedvezőbb vámtétel kerüljön alkalmazásra.
3.2 A MEGBÍZÓ-nak tudomásul kell vennie, hogy az EUR1/EURMED szállítási bizonyítványt, számlanyilatkozatot, és a beszállítói nyilatkozatot a vámhatóság vizsgálhatja. Amennyiben az utólagos vizsgálat során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr vagy a beszállító az eladási ár, annak hiányában az áru értékének egy százalékát, de legalább százezer forint, legfeljebb szervezet esetében egymillió forintig, természetes személy esetében százezer forintig terjedő vámigazgatási bírságot kell fizetni. Amennyiben a hosszú távú beszállítói nyilatkozat (LTSD) adatai bizonyulnak valótlannak, úgy a beszállítónak egymillió forint bírságot kell fizetnie.
Behozatali vámeljárás
3.3 A behozatali vámeljárás során az importőr az általánoshoz képest kedvezményes vámtétel alkalmazását kezdeményezheti, amennyiben az adott közösségi rendelkezés, preferenciális vagy szabadkereskedelmi megállapodás szerinti származási igazolást (EUR1/EURMED, FORM A, számlanyilatkozat) nyújt be.
3.4 A MEGBÍZÓ-nak tudomásul kell vennie, hogy az EUR1/EURMED szállítási bizonyítványt, FORM A származási bizonyítványt, számlanyilatkozatot a vámhatóság vizsgálhatja, amennyiben az utólagos vizsgálat során az adatok valótlannak bizonyulnak,
a) vámhiány keletkezése esetén a vámhiány 50%-t kell vámigazgatási bírságként kiszabni,
b) ha vámhiány nem keletkezik, a vámigazgatási bírság szervezet esetében egymillió forintig,
természetes személy esetében százezer forintig terjedhet.

4. Vámuniós és/vagy közösségi státusszal kapcsolatos kérdések
A vámuniós és/vagy közösségi státusz igazolásával kapcsolatban a MEGBÍZÓ-nak az adott vámuniós szerződés (pl. Törökország, San Marino, Andorra), illetőleg a hatályos közösségi rendelkezés szerint kell eljárnia.
Igazoló okmányok:
• T2L: az áruk közösségi helyzetét igazoló okmány.
• T2LF: olyan közösségi vámterületről vagy vámterületre szállított áruk közösségi
helyzetét igazoló okmány, ahol a 77/388/EGK irányelv rendelkezései nem
alkalmazandók.
• T2LSM: a San Marinói rendeltetésű áruk vámjogi helyzetét igazoló okmány az 1992.
december 22-i EGK-San Marino Együttműködési Bizottság 4/92 határozata 2. cikkének
alkalmazása esetén.
• A.TR Szállítási bizonyítvány az EU-Török vámuniós megállapodás keretében
közösségi/török státuszt igazoló okmány.